1956 előzményei: háborús propagandával riogatva facsarták szét a magyar társadalmat
Az 1956-os forradalom 70. évfordulójára készült történelmi sorozat második része bemutatja, miként nyomorította meg a lakosságot a Rákosi-korszak fegyverkezése. Sztálin 1951 januárjában a harmadik világháború rémével riogatva elrendelte, hogy a 9,5 milliós Magyarország a 40 ezres hadseregét 150 ezerre, mozgósításkor 350 ezer fősre növelje. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) fedezet nélkül duplázta meg a hadiipari terveket, a hiányt pedig a lakosságra hárította.
A költségek előteremtésére 1950 és 1955 között hat békekölcsön-kampányt indítottak. Az „önkéntesként” hirdetett kötvényjegyzést munkahelyi nyomással kényszerítették ki, ami akár egyhavi bért is elvitt: az 1951-es 729 forintos átlagbér mellett a legkisebb jegyzés 100 forint volt. A helyzetet a normarendezés is súlyosbította, amellyel béremelés nélkül emelték az elvárt teljesítményt, a pártirányítású szakszervezetek védelme nélkül.
A hadiipar prioritása miatt a boltokból eltűntek a közszükségleti cikkek; miközben a lakosság még normális cipőhöz is alig jutott a bakancsgyártás miatt, a puritánságot hirdető Rákosi Mátyás és köre bőségben élt. Az egyetlen osztálynaplóbeli betűvel a továbbtanulást is megpecsételő pártállami kontroll és a mindennapi nélkülözés egyenesen vezetett az 1956. október 23-i forradalomhoz.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔