Adatok és ábrák mutatják be a Kádár-kori ügynökhálózat működését
A Kádár-kori állambiztonság ügynökhálózatáról készült összeállítás az éves statisztikák és a korszak kutatóinak munkái alapján mutatja be, hogyan változott a beszervezettek száma és összetétele. Az 1956-os forradalom idején a korábbi nyilvántartás nagyrészt megsemmisült, ezért az új állambiztonságnak csaknem a nulláról kellett felépítenie hálózatát. Az informátorok száma 1959-ben még a 15 ezret sem érte el, miközben az ÁVH korábbi hálózata csaknem háromszor ekkora, mintegy 43 ezres volt.
A létszám az 1956 utáni megtorlások után csökkent, majd az 1963-as amnesztiát követően ismét növekedésnek indult, mivel a kiszabadult politikai foglyakat és a hazatérő emigránsokat is figyelni kezdték. A hetvenes évek eleji politikai irányváltás és az 1972-es átszervezés újabb visszaesést hozott; 1973 után lassú emelkedés következett, a létszám pedig a nyolcvanas évek közepére körülbelül 8700 körül stabilizálódott.
1956 novembere és 1989 júniusa között hivatalosan 48 065 embert szerveztek be, a korábbi hálózat részben visszavett tagjaival együtt azonban legalább 55 455 hálózati személyről lehet beszélni. A teljes, 1945 utáni időszakot vizsgálva ez a szám mintegy 150 ezerre becsülhető. Az infografikák a hálózat társadalmi hátterét, iskolázottságát, rangsorolását, találkozási helyeit és a zsarolás alkalmazását is bemutatják.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔