A Control Resonant szinte minden ambíciójában elbukik – kritika

A Polygon kritikája szerint a Remedy Control Resonant című, 2019-es Control közvetlen folytatásaként érkező játéka a stúdió első nyílt világú, és első alapvetően közelharcra épülő produkciója, ám ambícióinak nagy részében kudarcot vall. A cselekmény hét évvel az első rész után játszódik: a Hiss nevű természetfeletti ellenség kiszabadult, Jesse Faden igazgató eltűnt, helyét pedig kómából ébredő öccse, Dylan (Sean Durrie hangján) veszi át, akit az FBC csak bizalmatlanul fogad, hiszen az első részben sok embert ölt meg.

A kritikus szerint Resonant technikailag fejlettebb elődjénél – élesebb harcrendszerrel, mélyebb történettel és aprólékosan megtervezett világgal –, mégis hiányzik belőle az a Remedy-féle különleges hangulat, amely a stúdió korábbi játékait, például a Control eredetijét vagy az Alan Wake 2-t is jellemezte. A New York-i helyszín zónákra osztott nyílt világát a szerző kifejezetten csalódásnak nevezi: a térképen sok ikon jelzi a mellékküldetéseket és gyűjthető tárgyakat, ezek azonban egy 2010-es évekbeli nyílt világú RPG szintjén maradnak, és a cikk szerint az egész inkább a Division Ubisoft-játék kietlen Manhattanjére emlékezteti, mint az eredeti Control zárt, rejtélyes Legrégebbi Ház épületére.

Dylan új mozgásképességeket – dupla ugrást, lebegést, gravitációmanipulációt, kampóst – szerez a történet során, ezek azonban a kritika szerint külön-külön ugyan élvezetesek, összefűzve mégsem folynak össze természetesen, és messze elmaradnak az első rész repülős irodaépület-bejárásának élményétől. Fegyverként Dylan az Aberrant nevű eszközt használja, szemben Jesse korábbi Service Weaponjával, amely a Control-ot még klasszikus harmadik személyű lövöldévé tette.