A rákvakcinák gyors eljuttatásához már most meg kell oldani a hozzáférés gondjait
A személyre szabott rákvakcinák fejlesztése új szakaszba lépett: az Európai Klinikai Onkológiai Társaság kongresszusán ismertetett fázis 3-as vizsgálatban az intismeran autogene nevű neoantigén- és mRNS-terápia 42 százalékkal csökkentette a kiújulás vagy a halálozás kockázatát a pembrolizumab (Keytruda) önmagában történő alkalmazásához képest. Ez az első olyan személyre szabott rákvakcina, amely teljesítette a fázis 3-as vizsgálat célját, ezért a kérdés egyre inkább az, hogyan juthat el gyorsan a megfelelő betegekhez.
Karen E. Knudsen és Othman Laraki szerint a BRCA-tesztek története figyelmeztető példa. A BRCA1 gén helyét 1990-ben azonosították, a BRCA2-t öt évvel később fedezték fel, az első kereskedelmi teszt pedig 1996-ban jelent meg. A szabadalmak, a magas ár, a családi kórelőzményhez kötött irányelvek és a felelősség széttagoltsága miatt azonban a vizsgálat évtizedekig nem jutott el mindenkihez, akinek szüksége lett volna rá.
A rákvakcinák bevezetését az is nehezíti, hogy nem tömeggyártott, mindenkinél azonos gyógyszerekről van szó. Minden vakcina egy adott beteg daganatához készül: mintavétel, szekvenálás, neoantigén-kiválasztás, gyártás, szállítás, beadás és hosszú utánkövetés szükséges hozzá. A szerzők szerint az egyes lépések közötti felelősségi hézagok költségesebbé és lassabbá teszik a folyamatot. A Nemzeti Rákkutató Intézet és az NIH alapítványa közben 200 millió dolláros partnerséget készít elő klinikai hálózatok és adatstandardok létrehozására. Az integrált betegellátást, a mesterséges intelligenciát és a rugalmasabb szabályozást kulcsfontosságúnak tartják a hozzáférés javításában.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔