Először találtak fizikai bizonyítékot az orrlevágásos büntetésre Kínában

Régészek Honan tartományban egy női csontvázon azonosították a középkori kínai orrlevágásos büntetés első fizikai bizonyítékát. A Journal of Archaeological Science: Reports tanulmánya radiokarbonos kormeghatározással és komputertomográfiával igazolta a szándékos csonkítást, alátámasztva az írásos forrásokat a megbélyegző büntetésekről.

A maradványokat 2019-ben tárták fel a Szancsejüan temetőben. A 213 vizsgált sír közül csak ezt temették arccal lefelé, ami gyakran a bűnözőknek fenntartott póz volt. A 40–45 éves nő jobb lábcsontjának szénizotópos vizsgálata Kr. u. 1298 és 1404 közé, a Jüan-dinasztia végére és a Ming-dinasztia elejére datálta a leletet. A kölesre és az alacsony állatifehérje-bevitelre utaló kémiai nyomok alsóbb társadalmi rétegre vallanak.

Csou Ja-vej, a Csengcsou Egyetem munkatársa vezette a nagy felbontású CT-vizsgálatot: az orrcsontok egy részét és az orrüreg finom belső szerkezeteit éles eszközzel távolították el. Balesetet vagy esést kizártak, mert a környező arccsontokon nem volt törés, a metszőfogak pedig épek maradtak. A csonkított szövet teljesen begyógyult, az orrnyílás körül új csont nőtt, tehát a nő a sebellátás után még éveken át élt.

Az ókori és középkori öt büntetés (vu hszing) a halál mellett arctetoválást, orrlevágást, lábcsonkítást és kasztrációt is tartalmazott, fizikai fájdalommal és vizuális kirekesztéssel. Írásos emlékek gyakran hivatkoznak az orrlevágásra, egyértelmű oszteológiai bizonyíték azonban eddig nem volt a középkori Kínában.