Honvágyban és száműzetésben telt Mikes Kelemen élete

Mikes Kelemen 1690-ben született az erdélyi Zágonban, és már gyermekkorában megtapasztalta a politikai megtorlást: tízéves volt, amikor apját lázadás miatt kivégeztette a császári hatalom. Gyámság alá került, később pedig II. Rákóczi Ferenc apródja és íródeákja lett. A szabadságharc bukása után önként követte fejedelmét a száműzetésbe. Élt Lengyelországban és Párizsban is, ahol megismerkedett a francia irodalommal, majd írni és fordítani kezdett.

A kuruc emigránsok 1717-ben III. Ahmed oszmán szultán meghívására Gallipoliba utaztak, abban bízva, hogy a török–Habsburg háború végül lehetővé teszi hazatérésüket. Az osztrák győzelem és az 1718-as pozsareváci béke azonban szertefoszlatta reményeiket. 1720-ban a bujdosókat a Márvány-tenger partján fekvő Rodostóba, a mai Tekirdagba internálták. Mikes itt több mint négy évtizedet töltött: előbb Rákóczi írnokaként, később az emigránsok egyik vezetőjeként.

Rodostóban született meg fő műve, a Törökországi levelek, amely fiktív címzetthez intézett, el nem küldött üzenetek formájában mutatja be a száműzöttek mindennapjait, Mikes honvágyát és hazáról szőtt gondolatait. A mű Rákóczi Ferenc utolsó éveinek egyik legfontosabb forrása is. Mikes hazatérését sem III. Károly, sem Mária Terézia nem engedélyezte. Az 1738-as hadjárat során a bujdosók még egyszer elindultak Magyarország felé, de a vállalkozás kudarcot vallott; Mikes ekkor távolról megpillanthatta Erdély hegyeit. 1761. október 2-án, egy pestisjárványban halt meg Rodostóban.