Az elhagyástól való félelemről mesél a Mommy Blue
A Mommy Blue egy anya és fia kapcsolatán keresztül beszél az egymásra utaltságról és az elhagyástól való félelemről. A főhős, egy művészettörténetet tanító nő néhány hónap alatt elveszíti a látását egy betegség következtében, miközben fia bejelenti, hogy külföldre költözne. Az anya számára ez nem egyszerűen egy újabb veszteség: úgy érzi, utolsó biztos támaszától is megfosztanák, miközben még próbálja elfogadni, hogy korábbi életét nem kaphatja vissza.
Mayer Bernadette első nagyjátékfilmjének egyik legerősebb motívuma, hogy a nő a fiát kéri meg: legyen a szeme, és részletes leírásokkal idézze fel számára kedvenc festményeit. A köztük lévő kapcsolatban a mindennapi feszültségek és a pörölés ugyanúgy jelen vannak, mint a mély, megingathatatlan szeretet. Vilmányi Benett ezt a kettősséget érzékenyen mutatja meg, miközben Für Anikó rendkívüli intenzitással formálja meg az anya kétségbeesését.
A kritika szerint a színésznő alakításának ereje éppen abban rejlik, hogy kerüli a megszokott, giccses eszközöket. A film nem pusztán a vakság vagy a talajvesztés története, hanem annak vizsgálata, mi történik velünk, ha elveszítjük azokat, akik igazodási pontot jelentenek. A különleges alkotást fesztiválokra is meghívták, és közönségdíjat nyert.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔