Oxfordi kutatás: az igazi kedvesség nem a apró figyelmességek számában mutatkozik
Az Oxfordi Egyetem kutatói 4800 ember és 385 különböző kedvességi gesztus elemzésével vizsgálták, mitől valaki igazán kedves; az olasz Grazia.it portál számolt be a munkáról. Megállapításuk szerint a valódi jószívűség nem a mindennapi apró gesztusok – ajtónyitás, útbaigazítás, helyátadás a buszon – mennyiségén múlik, mert ezek kevés erőfeszítést igényelnek. Az igazán jószívű emberek akkor is segítenek, amikor komolyabb elköteleződés kell: éjszaka visznek valakit a sürgősségire, hétvégén költöztetnek, vagy fáradtan vigyáznak egy rokon gyermekeire. Ezek időt és energiát követelnek, és szívből, nem számításból történnek; a kutatók szerint az ilyen emberek nem várnak hálát vagy elismerést, mert a segítség önmagában érték.
Nagyobb szívesség kérésekor három reakciót különböztettek meg. Elfogadás és elégedettség: az illető örömmel segít, és boldogságot érez, hogy hasznos volt. Kötelességtudat: segít, de megbánást vagy csalódottságot érez, mert kényszernek éli meg. Elutasítás: nemet mond, mert a saját erőforrásait védi. Az igazi kedvesség az első kategória: a nehézségek ellenére is szívesen, teher nélkül segíteni. A kutatók önértékelő kérdéseket is javasoltak a motiváció megértéséhez, nem ítélkezésre. A kedvesség nem azt jelenti, hogy mindig igent kell mondani: az őszinte nem helyénvaló, ha a kérés visszaélés vagy a saját jólétet veszélyezteti. Különösen a nőkre nehezedik társadalmi nyomás, hogy mindig segítsenek; a szakértők szerint a kedvesség akkor értékes, ha a saját szükségleteket is figyelembe veszik. A kutatás szerint a kedvesség nem egyenlő az önfeláldozással: ott kezdődik, ahol a számítás véget ér, és a segítség a másiknak és a segítőnek is örömet jelent.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔