AK Blakemore regénye a 1381-es parasztfelkelés tizenhat napjáról

AK Blakemore harmadik regénye, a Doom Painting Anglia 1381-es parasztfelkelésének tizenhat napját követi, merészen terjedelmes, „ajtógátló” kötetként, számos nézőpontból és feltűnően gazdag prózában. A lázadásban nemcsak parasztok, hanem kereskedők, cselédek, csempészek, sőt egyes helyi urak és tisztségviselők is részt vettek: a fejadó ellen keltek fel, Dél-Angliában pusztítottak, adósságok iratait égették, elnyomóikat megölték, otthonaikat rombolták. A könyv szorosan követi a tizenhat nap eseményeit; szerepel benne a fiatal II. Richárd, udvaroncai, a lázadó köznép tucatnyi alakja, sőt egy disznódelfin és egy elszabadult ló is. A cím középkori templomok utolsó ítéletet ábrázoló „végítélet-festményére” utal: a történéseket elkerülhetetlen számvetésként láttatja.

A recenzió szerint a tartós benyomást a nyelvi ragyogás adja: magas és alacsony, archaikus és modern szókincs keveredik, néha pajkosan, például a „glitchy” szónak a középkori jelenetbe emelésével. A köznép hajnali életének, a borbélyszéknek, a komlós szakállú sörfőzőnek vagy a levágott fejeken táncoló bögölyöknek a részletei historikusan sűrűek. Gyengébb a cselekmény és a jellemrajz. A központi figura Wat Tyler, a kevéssé dokumentált lázadóvezér, akit Blakemore francia háborúktól megkínzott zsoldosként ír; személyisége jelenetről jelenetre változik, durva, tanulatlan verekedőtől érzékeny, apolitikus önvizsgálóig, máskor következetes politikai meggyőződésig. A többi alak — köztük II. Richárd — hasonlóan homályos marad, ami tompítja az érzelmi erőt. A párbeszédek gyakran akciófilmes csúfolódásra emlékeztetnek; Wat és Jack Straw románca ígéretes lehetne, a kivitelezés azonban a recenzió szerint nem teljesedik ki.