Egy nagy családkutatás szerint főként a gyermek saját génjei alakítják az ADHD-jegyeket
A norvég Anya-, Apa- és Gyermek Kohorszvizsgálat adatai alapján készült kutatás azt vizsgálta, hogy az ADHD-jellemzőket mennyiben alakítja a gyermek saját genetikai állománya, illetve a szülők génjei által közvetetten formált családi környezet. Az ADHD a figyelemhiány, a hiperaktivitás és az impulzivitás tüneteivel járó idegrendszeri fejlődési állapot. A kutatók 12 374 családi hármast elemeztek, és mintegy egymillió genetikai eltérés együttes hatását vetették össze a szülők által kitöltött viselkedési kérdőívekkel.
Az ötéves gyermekek első statisztikai modellje alapján az anya közvetett genetikai hatásai az ADHD-jellemzők változatosságának csaknem 5 százalékát, a gyermek közvetlen genetikai hatásai pedig kevesebb mint 2 százalékát magyarázhatták. Szigorúbb modellvizsgálatokban azonban ezek az eredmények nem maradtak fenn: a bizonytalansági tartományok túl nagyok voltak ahhoz, hogy konkrét genetikai hatást lehessen igazolni. A végső összehasonlítás inkább azt a forgatókönyvet támogatta, amelyben ötéves korban sem a közvetlen, sem a szülők közvetett genetikai hatása nem volt mérhető.
A vizsgálat az ötéves életkor mellett nyolcéves korban is elemezte a gyermekek általános ADHD-pontszámait, és egyik időpontban sem talált megbízható bizonyítékot arra, hogy a szülők génjei a családi környezeten keresztül érdemben alakítanák ezeket a tüneteket. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a statisztikai korlátok kisebb hatásokat elfedhetnek. Az eredmények nem azt jelentik, hogy a környezet lényegtelen, hanem azt, hogy ebben az elemzésben a szülői „genetikai nevelés” hatását nem sikerült robusztusan kimutatni.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔