A Juno feltárta a Jupiter összetett védelmét a napszéllel szemben
A NASA Juno űrszondájának mérései új részleteket tártak fel arról, hogyan védi magát a Jupiter a Napból folyamatosan érkező, nagy energiájú részecskék áramlásától. A napszél elektromosan töltött részecskékből áll, amelyek gyakran a környező plazmában terjedő hanghullámoknál is gyorsabban haladnak. Amikor egy mágneses térrel rendelkező bolygó közelébe érnek, a bolygó úgynevezett ívlökéshullámánál találkoznak annak mágneses környezetével.
A Földön ez a határfelület lelassítja és felhevíti a részecskéket, miközben a napszél jelentős részét eltéríti a bolygó körül. A Jupiternél azonban a hatalmas méret, a rendkívül erős mágneses tér és a gázóriás összetétele összetettebb védelmi folyamatot eredményez. Az Iowai Egyetem kutatóinak vezetésével végzett elemzés szerint a Jupiter ívlökéshulláma több különböző frekvenciájú plazmahullámot használ a beérkező részecskék lassítására és felhevítésére.
A Föld környezetében a hullámok jellemzően egyetlen frekvencia köré összpontosulnak, ami elegendő a helyi körülmények között. A Jupiter több frekvenciából álló, harmonikus szerkezete viszont több részecskének tud energiát átadni. A kutatók emellett kisebb, úgynevezett shocklet lökéshullám-struktúrákat is azonosítottak a fő ívlökéshullám előtt; ezek már korábban lassítani kezdik a napszelet. Az eredmények nemcsak a két bolygó eltérő működését világítják meg, hanem a szupernóva-maradványokban kialakuló, szélsőséges kozmikus lökéshullámok megértéséhez is hozzájárulhatnak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔