Ikonikus női kémek története a képregényekben
A képregények női kémei között Señorita Rio azért számított úttörőnek, mert a karakter egyszerre épített a hollywoodi sztár, a hazafias ügynök és a bosszúálló hősnő alakjára. Rita Farrar színésznő és kaszkadőr volt, amikor vőlegénye, a haditengerészeti tiszt Bill a Pearl Harbor elleni támadásban meghalt. A nő ezután csatlakozott a hírszerzéshez, megrendezte saját halálát a Lady Dance No More című film bemutatója után, majd Dél-Amerikában Señorita Rio néven kezdett titkos küldetésekbe. 1942 júniusában jelent meg a Fight Comics 19. számában, és 1950-ig lövészetével, vívótudásával és éles eszével harcolt a tengelyhatalmak ellen.
A figurát Joe Hawkins író és Nick Viscardi, vagyis Nick „Cardy” alkotta meg. Señorita Rio történeteit később különösen Lily Renée rajzai tették ismertté, aki osztrák zsidóként a Kindertransport segítségével menekült el, majd az Egyesült Államokban kezdett képregényrajzolóként dolgozni. 1944 és 1947 között több Rio-epizódon dolgozott, gyakran „L. Renée” néven, mert az olvasók közül sokan férfinak hitték. A karakter 1994-ben Rita Rio néven tért vissza, Renée pedig 2007-ben bekerült a Will Eisner Hall of Fame-be; 2022-ben, 101 éves korában halt meg.
A cikk egy másik, jóval önérdekűbb kémet, Sanjakot is bemutatja. Ő 1939-ben jelent meg Milton Caniff Terry and the Pirates című képregényében, és a női kémek megszokott, hazafias vagy végzet asszonya-típusát elutasítva álcázással, emberrablással és kincsrablással próbált érvényesülni. A karaktert széles körben az első leszbikus képregényszereplőként tartják számon.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔