A bluesban üvöltötte ki fájdalmát a gyermekkorában lábát veszítő Deák Bill Gyula

Csütörtökön, 77 éves korában elhunyt Deák Bill Gyula, a magyar zenei élet korszakos alakja. Gyerekkorában még az MTK futballistájaként sportpályafutásra készült, ám tizenegy évesen egy orvosi műhiba kettétörte álmait: a műtét során elvágott ütőér miatt a bal lábát amputálni kellett. A tragédiát követően az éneklésben találta meg önmagát; a hatvanas évek végén a kőbányai Sztár együttesben indult el pályája – ahol a Bill nevet is kapta –, majd a Syrius, a P. Mobil és a Mini jamelésein edződött, miközben zenei világára Radics Béla és Orszáczky Jackie volt a legnagyobb hatással.

Országos hírnévre a Hobo Blues Band énekeseként tett szert, ahová 1979-ben Póka Egon hívta meg. Annak ellenére, hogy Erdős Péter és az Országos Rendezőiroda eleinte megpróbálta letiltani a fellépéseit, Földes Lászlóék kijárták, hogy az Omega előzenekaraként színpadra állhasson. Az 1981-es Kopaszkutya című film, majd különösen az 1983-as István, a király rockopera – amelyben Torda táltost alakította – végleg a legnagyobb sztárok közé emelte, széles tömegekkel szerettetve meg a bluest.

Mérföldkőnek számító, 1984-es Rossz vér című szólólemezét a hazai szakma a legfontosabb magyar albumok közé választotta. A korongon a Hobo Blues Band zenészei mellett Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Falusi Mariann is közreműködött, a zenei legenda szerint pedig Chuck Berry egy közös koncertjük után a legfeketébb hangú fehér énekesnek nevezte őt. A HBB-ből való 1985-ös kiválása után dolgozott a Kormoránnal, majd később ismét Pókával és Hobóval. Elhivatottsága élete végéig töretlen maradt: a 2023-as sportarénás életműkoncertjét követően még 2026 júliusában is újabb, év végéig tartó koncertsorozatot hirdetett meg.