Kevés gondozással is látványos díszfüvekkel gazdagítható a kert
A díszfüvek egyre népszerűbbé válnak a kertekben, mivel minimális gondozás mellett is rendkívül látványos, természetes karaktert adnak az ágyásoknak. Életciklusuk szerint két fő csoportra oszthatók: az évelő fajtákat elegendő egyszer elültetni, a talajban áttelelő gyökérzetük révén tavasszal újrahajtanak, míg az egynyáriakat márciusban vethetjük palántatálcába, majd az április végi vagy májusi fagyok elmúltával ültethetjük ki a kertbe.
Szomoru Miklós okleveles kertészmérnök hangsúlyozza, hogy a díszfüvek kiválóan alkalmazkodnak a szárazsághoz és a változó klímához. Gondozásuk kimerül az évi egyszeri, kora tavaszi visszavágásban, miközben az őszi összekötözésük kifejezetten kerülendő rossz szokás, hiszen ezzel elveszítenék késő őszi és téli díszítő értéküket. A növények lágy mozgásukkal préries, természetközeli hangulatot teremtenek, és kitűnően társíthatók évelőkkel vagy rózsákkal.
A választék igen sokszínű: a Miscanthus ‘Zebrinus’, a Calamagrostis fajták, a Molinia és a Panicumok mellett népszerűek a Stipa árvalányhajak, a kékes Festuca ‘Azurit’ csenkesz és a Carex sások is. Az Andropogon ‘Blaze’ őszi lombszínével emelkedik ki, a pompás pampafű (Cortaderia selloana) gondosabb helyválasztást és fagyvédelmet igényel, a fagyérzékeny Pennisetum ‘Rubrum’ bordó lombját pedig egynyáriként vagy dézsás növényként érdemes élvezni.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔