Új kép a pszilocibinnel átalakult agyról: káosz és rend az MRI alatt
A Nature-ben közölt PsiConnect-vizsgálatban Devon Stoliker, a Monash Egyetem idegtudósa és csapata 62, pszichedelikumot soha nem fogyasztó önkéntesnek 19 milligramm pszilocibint adott, majd mesterséges intelligenciával hasonlította össze a szeres és a józan MRI- és EEG-felvételeket. Az utóbbi évtized főáramú magyarázata a hálózatok meglazulása és a zajosabb agyi aktivitás; Stoliker szerint a tiszta káosz mégsem magyarázza az értelmes, belátást adó élményt és a pozitív pszichológiai változást.
A résztvevők a sort kétszer járták végig: nyolc perc fekvő nyugalom, vezetett meditáció, tizenegy perces zene, majd hat percnyi, nyitott szemmel nézett felhővideó. Az MRI a dózis után nagyjából 80, az EEG körülbelül 150 perccel készült. Feladatot szándékosan nem adtak, hogy megszakítatlan, terápiás jellegű élményt mérjenek, és elkerüljék a trip „földelését”. A résztvevők fele a saját élete egyik legjelentősebb élményének tartotta az ülést, 24-en a személyes ötös listájukba sorolták.
Csukott szemmel a szenzoros területek befolyása csökkent, az asszociatív régióké nőtt. A hálózatokon belüli kapcsolatok gyengültek, a hálózatok közöttiek erősödtek, a modularitás mind a négy szakaszban esett. Józanul a csukott szemű agy nagyon különbözött a filmet nézőtől; pszilocibin alatt a különbség szinte eltűnt, a vizuális hálózatban a nyitott és csukott szemű összeköttetés közötti rés 85 százalékkal zsugorodott. Az EEG-n az alfa-sáv – a vizuális bemenet kapuzásának jelzője – közel felére csökkent, ami a belső és a külső világ határának elmosódására utalhat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔