Egy név az adatbázisban még nem egy ember története
Az ügynökakták és állambiztonsági nyilvántartások vizsgálata nemcsak történelmi, hanem mélyen emberi és lélektani kérdés is – hívják fel a figyelmet az ELTE PPK Kvalitatív Pszichológia Kutatócsoportjának kutatói. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára igazgatójának tanácsa szerint, ha valaki egy hozzátartozója vagy ismerőse nevével szembesül, érdemes az azonnali ítélkezést félretéve, kíváncsisággal közelítenie a forrásokhoz, amelyek révén jóval árnyaltabban ismerhető meg az egyéni sors.
A kutatók a fenomenológiai pszichológia és az interpretatív fenomenológiai elemzés (IPA) szemléletét ajánlják a feldolgozáshoz. Ennek lényege, hogy a múltbeli viselkedés nem érthető meg kizárólag puszta dokumentumokból; látni kell a döntések mögötti körülményeket és a személyes élethelyzetet is. A kutató vagy hozzátartozó ráadásul nem semleges fél: saját előfeltevései, érzelmei vagy sérelmei is befolyásolják a keresést, így a folyamat önismereti úttá is válik.
A módszer alapja a zárójelezés, vagyis az előzetes elképzelések átmeneti felfüggesztése. Egy beszervezett név mögött ugyanis a zsarolástól és a család védelmétől kezdve a karrierérdekig sokféle indíték állhatott. Különbséget kell tenni a beszervezés ténye, a cselekedetek tartalma és a valós következmények között. Ráadásul az iratokat intézményi céllal állították ki, így a kettős hermeneutika elve alapján azok nem a belső valóságot mutatják meg, csupán a múlt feltárásának kiindulópontjai.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔