A jó beszélgetések ritmusát a rózsaszín zaj mintázata jellemezheti
A Science Advances folyóiratban közölt kutatás szerint a jó beszélgetések nem a folyamatos egyetértéstől válnak élvezetessé. A beszélgetőpartnerek jelentés szintjén időnként közelebb kerülnek egymáshoz, majd eltávolodnak, amikor új szempontok jelennek meg, később pedig ismét kapcsolódnak egymás gondolataihoz. Ez a ritmus a matematikából ismert „rózsaszín zaj” mintázatához hasonlít: a rövid változások mellett hosszabb távú, egymásba ágyazódó ciklusok is megjelennek.
A kutatók több ezer beszélgetés átiratát elemezték. Az egyes megszólalásokat egy nyelvi program 768 dimenzióban ábrázolta a jelentésük alapján, így megmérhették, hogy két egymást követő forduló mennyire áll közel vagy távol egymástól. A változások időbeli szerkezetét egy zajszámmal jellemezték: a 0,5-ös érték a teljesen véletlenszerű fehér zajnak, az 1,0 pedig a tiszta rózsaszín zajnak felelt meg. A rövidebb beszélgetések torzító hatását minden átirat ezerszeri összekeverésével kontrollálták.
Az erősebb rózsaszín zajt mutató beszélgetéseket a résztvevők általában élvezetesebbnek értékelték, akár idegenek, akár barátok beszélgettek egymással. Idegenek esetében a nagyobb érték mélyebb kapcsolódásérzettel is együtt járt, a gyorstárskereső résztvevői pedig nagyobb eséllyel egyeztek bele egy második találkozóba. Az eredmények arra utalnak, hogy a beszélgetésben nem az állandó hasonlóság, hanem az összhang és a friss eltérések váltakozása teremthet valódi dinamizmust.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔