Bemutatták a zalai olajipar ötvenhatos eseményeit feldolgozó kötetet
Zalaegerszegen bemutatták Paksy Zoltán és Hóbor József „A zalai olajipar ’56-ja és a Majerszky-per” című kötetét, amely az 1956-os forradalom eseményeit és a megtorlást dolgozza fel levéltári iratok és visszaemlékezések alapján. Az 1950-es években Bázakerettye, Lovászi és Nagylengyel mezői adták az országos kőolajtermelés mintegy 90 százalékát. 1956 októberében a munkástanácsok élére higgadt szakembereket választottak, akik fenntartották a termelést, de a kitermelt kőolajat nem engedték Siófokra, nehogy a budapesti harcokban állomásozó szovjet tankokat lássák el vele. A szerzők rámutattak: valótlan az a korábbi filmes állítás, miszerint égtek volna a zalai olajmezők, hiszen a dolgozók mindent megtettek a rendért.
A munkástanácsok vezetői 1957 márciusáig irányították az üzemeket, amikor is tizenhárom elismert mérnököt és technikust tartóztattak le. A Nagykanizsán lefolytatott per végén, 1958 júniusában 2-től 15 évig terjedő börtönbüntetéseket és vagyonelkobzást szabtak ki; halálos ítélet csak azért nem született, mert nem követtek el szabotázst. Az elítéltek közé tartozott Kulik István is, aki a forradalomkor a ledöntött szovjet emlékműnél szavalta el a Talpra magyart, majd kétéves tököli raboskodás után térhetett vissza, és végül 42 évet dolgozott a hazai olajiparban. A könyv célja, hogy a hatalom által kreált vádakkal szemben emléket állítson az olajipari dolgozók helytállásának.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔