Bálint András Szép Ernő regényéről és a háború előtti létművészekről
Bálint András Kossuth-díjas színész Szép Ernő Lila ákác című regényét a magyar irodalom egyik csodájaként tartja számon. A történet egy fiatal banktisztviselő szerelmi útkeresésén keresztül idézi fel az első világháború előtti Budapest világát: a kaszinók, varieték és kávéházak közegét, valamint a színésznők, táncosnők, újságírók, dzsentri fiúk és más „létművészek” bohém társaságát.
A regény különlegessége Bálint szerint az elbeszélés közvetlensége. Szép Ernő egyes szám első személyben, közvetlenül az olvasóhoz beszél, mintha megfogná a kezét, és személyesen mesélné el, hogyan szeretett bele Tóth Manciba. A lány egy ligeti találkozás után rövid időre a főhős szerelme lesz, majd egy tánccsoporttal Oroszországba utazik. A történet így egyszerre szerelmesregény és a szerelem hiányának fájdalmas krónikája: „Volt ifjúság és volt szerelem. Nem vettem észre.”
Bálint Andrásnak személyes kapcsolata is van a művel: a hetvenes években eljátszotta a filmváltozat főszerepét Halász Jutka partnereként, később pedig a Radnóti Színházban estet állított össze Szép Ernő műveiből. Különösen fontos számára az író sajátos, játékos nyelve, amely önéletrajzi elemekkel és öniróniával teszi hitelessé a korszak képét. A regény végén az író egy cigarettára gyújtást kérve búcsúzik olvasójától, mintha valóban átnyújtaná neki a cigarettáját.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔