Új genetikai módszert dolgoztak ki a kutatók az idegsejtek közötti kommunikáció megértéséhez

A HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet munkatársai német kutatókkal együtt egy új genetikai módszert dolgoztak ki, amelynek segítségével pontosabban térképezhető fel az idegsejtek közötti kommunikáció egyik alapvető lépése. Az idegi jelátvitelben kulcsszerepet játszó szinapszisokban apró vezikulák szállítják a kémiai hírvivő anyagokat, ám ehhez előbb egy ún. priming nevű készenléti folyamaton kell átesniük. Ennek középponti fehérjéje a Munc13-1, amelynek aktivitását az egereken végzett kísérletekben szelektíven, meghatározott sejtekre fókuszáltan tudták fokozni az újonnan kidolgozott módszerrel. Az eredmény figyelemre méltó volt: a hippokampusz vizsgált szinapszisaiban erősebbé vált az idegsejtek közötti jelátvitel. A kutatók azonban azt is megállapították, hogy ez nem a neurotranszmitter-kibocsátó helyek számának növekedéséből, és nem is az egyedi kibocsátási események nagyságának változásából fakadt. A jelenséget egy kétlépcsős priming modell magyarázta a legjobban: a fokozott fehérjeaktivitás hatására a vezikulák nagyobb hányada jutott el a fúzióra kész, azonnal bevethető állapotba – tehát nem több „indítóállás" jött létre, hanem a meglévőkben várakozott több bevetésre kész vezikula. A felfedezés – amelyet a Science Advances folyóiratban közöltek – azért is különösen értékes, mert régóta tudott, hogy az egyes szinapszisok eltérő valószínűséggel bocsátják ki az ingerületátvivő anyagokat, de e különbségek pontos okát korábban nehéz volt azonosítani. A mechanizmus jobb megértése közelebb vihet annak megfejtéséhez is, hogyan változik meg a szinaptikus működés egyes idegrendszeri betegségekben.