A francia közoktatás válsága: PISA-mélypont és tehetős családok menekülése
A francia állami középiskolákban a 2024/25-ös tanévben a tanórák közel 10 százalékát nem tartották meg, ami hetente majdnem fél tanítási napot jelent; a kiesések háromnegyede a hiányzó pedagógusok pótlásának elmaradásából adódott. A romló színvonal, a tanárhiány és a sztrájkok a tehetős családokat magániskolába terelik. A szeptember elején a párizsi külvárosokból indult diákmozgalmak az alulfinanszírozottság és a növekvő egyenlőtlenségek miatt országos tiltakozássá szélesedtek.
A 2025-ös PISA szerint a 15 évesek matematika- és szövegértési eredménye történelmi mélypont, messze az OECD-átlag alatt; az iskolaépületek 10–20 százaléka leromlott. A 2027-es oktatási költségvetés 64 milliárd euró, a pedagógusok nyugdíjterhei további 28 százalékkal fejelik meg. Az Institut de l'Entreprise szerint a nyugdíjrendszer „kannibalizálja” az oktatást: a nyugdíjkiadások két évtizede a többi tételnél gyorsabban nőttek, jövőre 436 milliárd euróra, a GDP 14 százalékára emelkednek, ezért a pályakezdő tanárok illetménye az OECD-átlag alatt marad.
Több mint 7500 szerződéses magánintézménybe – döntően katolikusak, az állam állja a béreket, a tandíj a működési költségeket – a diákok 17,6 százaléka, csaknem kétmillió tanuló jár; több helyettesítő tanárral a sztrájkok kevésbé érintik őket. Az arány 2011 és 2021 között csak mérsékelten nőtt, a „nagyon előnyös” családi hátterűeké viszont 2000-ben 26,4 százalékról 2021-re 40,2 százalékra. A magániskolások több mint fele kedvező vagy nagyon kedvező szociális helyzetű, az állami iskolákban ez egyharmad alatt marad. Louis Chauvel, a Luxemburgi Egyetem szociológusa szerint ötven éve az ambiciózus családok még az állami szektorban keresték a kitörést, ma a magánintézmény maximalizálja a gyerekek érvényesülési esélyeit.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔