Miért tervez alacsonyabb bérnövekedéssel a kormány a következő években?
A kormányváltást követően a gazdaságpolitika az egyik legfontosabb átalakuló területté vált Magyarországon. A korábbi években a Nagy Márton nevéhez köthető gazdaságirányítás a magas nyomású gazdaságpolitikára támaszkodott, amely állami támogatásokkal és olcsó hitelekkel ösztönözte a bérnövekedést abban a reményben, hogy a cégek kényszerből hatékonyabbá válnak, elkerülve az inflációt. Bár ez a megközelítés a 2010-es évek második felében még működőképes volt, 2020 után – amint arra Madár István elemző és Surányi György korábbi jegybankelnök is rámutatott – a meglóduló infláció, a munkaerőhiány és a felborult külső egyensúly miatt fenntarthatatlanná vált.
A Pénzügyminisztérium 2027 és 2030 közötti középtávú gazdaságpolitikai és költségvetési programja jelentős fordulatot mutat: a tárca kifejezetten visszafogott bérnövekedéssel tervez. Az előrejelzés szerint 2027-ben 3,1 százalékos, majd 2028 és 2030 között évente csupán 2,5-2,6 százalékos nettó reálbér-emelkedés várható. Ez a növekedési ütem nemcsak a 2016–2020 közötti évi 5-10 százalékos vagy a 2021–2025 közötti 3-5 százalékos sávtól marad el, de a 2010 és 2025 közötti 4,3 százalékos éves átlagot sem éri el, inkább az 1992–2025-ös korszak szintjének felel meg. Az új gazdaságpolitikai megközelítésben az euró bevezetése már nem végső célként, hanem a modellváltást elősegítő eszközként kap szerepet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔