A szudáni háború véget érhet, de talán későn
Több mint három éve tart a szudáni háború, a helyzet romlik: egyre többen kényszerülnek elhagyni otthonukat, és alapvető humanitárius segítségre szorulnak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának közelmúltbeli tájékoztatóján egy uniós tisztviselő szerint a kép sivár, a felek nem mutatnak hiteles kompromisszumkészséget, és nem közelednek a párbeszédhez. Az Egyesült Államok az utóbbi hónapokban szankciókkal igyekszik megdrágítani a harc folytatását, és tűzszüneti tárgyalásokra kényszeríteni a feleket. A szerző szerint New York és Washington perspektívája azonban eltéveszti, ami Khartoumban már látszik: a tűzszünet feltételei belülről érlelődnek.
Pénzügyi összeomlás, katonai előretörés, humanitárius katasztrófa és a civilek növekvő követelései együtt olyan nyomást teremtenek, amely a háború áprilisban esedékes negyedik évfordulója előtt tűzszünethez vezethet. A főváros már nem kísértetváros: Kairóból, Rijádból és Dohából rendszeresen érkeznek járatok, szudániak és üzletemberek térnek vissza. Egy vezető szálloda előcsarnokában brit, svájci és szaúdi üzleti csoportok bányászati, árutőzsdei és újjáépítési ügyletekről tárgyaltak. Ugyanakkor a szudáni font a szerző ottlétekor rekordalacsony, 9000-es dollárárfolyamra zuhant a háború előtti átlagos 600-hoz képest; az árfolyam azóta a 10 000-et is meghaladta. Benzinsorok kígyóznak, a mintegy 3,8 millió menekültből több mint 2 millió hazatérő nehezen vásárol élelmiszert és fizeti a villanyszámlát, a gazdák pedig nem tudnak műtrágyát venni, ezért termőföldek maradnak parlagon.
Egy magas rangú tisztségviselő magánbeszélgetésben elismerte: a háborús gazdaság, amely a hadsereg fegyverbeszerzését tette lehetővé, ma a lakosság legnagyobb terhe. Törökország és Szaúd-Arábia üzemanyag-ellátási és energetikai megállapodásokkal segít, de ez korlátozott és ideiglenes. Atbarában a közlekedési költségek miatt tüntettek; ugyanitt kezdődtek 2018 decemberében a kenyérár-tüntetések, amelyek a 2019-es demokratikus fordulathoz vezettek. A hadsereg vezetője, Abdel Fattah al-Burhan minden centimétert visszaígért: a Kék-Nílus államban visszaverték a támadást, Nyugat-Kordofánban El-Khuweit és környékét visszavették a hadsereg és a szövetséges Közös Erők, így a terület mintegy kétharmada a hadsereg ellenőrzése alatt áll. Dárfúr szinte teljesen a Gyors Támogató Erők (RSF) kezén van; El-Fasher, Észak-Dárfúr székhelyének egy évvel ezelőtti elestét uniós tényfeltáró misszió genocídiumra utaló jegyekkel jellemezte. A dárfúri harc költséges és időigényes lenne, de a szerző szerint a belőle fakadó nyomás is a tűzszünet felé terelheti a vezetést.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔