Kuklay Antal visszaemlékezése az 1956-os forradalomra
Kuklay Antal 1955-ben kapta meg a papi hivatást, és 1956 őszén a fővárosi Központi Szemináriumban élt, ahol doktori tanulmányait folytatta. A forradalom kitörésekor a papnövendékek egyhetes lelkigyakorlaton vettek részt. A teljes csendet a Magyar Rádiónál felhangzó lövések törték meg, majd egy, az október 23-ai tüntetésről és a Sztálin-szobor ledöntéséről beszámoló orvostanhallgató levele járt kézről kézre közöttük.
Kuklay október 25-én, a „véres csütörtökön” Fila Béla paptársát kísérte el egy Madách téri rendelőbe. A Parlament közelében ekkor látta, ahogy teherautókon elszállítják a lemészárolt emberek holttestét. Visszaemlékezése szerint ekkor vált számára nyilvánvalóvá a bolsevizmus embertelensége. A szovjet csapatok mozgósításáról akkor még nem tudtak, ezért Nagy Imre fegyverszüneti bejelentése után sokan úgy hitték, a forradalom győzött.
A papok és kispapok a forradalom idején a Katolikus Karitász által Bécsből szervezett gyógyszer- és élelmiszer-szállítmányok fogadásában, valamint a kórházi szolgálatban is részt vettek. Kuklay az Egyetemi-templomon keresztül menekülési útvonalat nyitott joghallgatóknak, akik reverendát öltve jutottak be a szemináriumba. Négy-öt kispappal később részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak lefoglalására irányuló akcióban is, amelyet Mindszenty bíboros támogatott, Maléter Pál pedig katonai segítséggel segített volna.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔