Kutatók a halált „átvészelő" és károsodott szöveteket újjáépítő sejteket fedeztek fel

Kutatók a Weizmann Intézetben évtizedek óta ismert, de eddig meg nem magyarázott jelenség molekuláris hátterét tárták fel: azt, hogyan képesek súlyosan sérült szövetek – például a bőr vagy szervek hámrétegei – gyors regenerációra. A jelenséget, az úgynevezett kompenzatorikus proliferációt még az 1970-es években írták le, amikor besugárzott gyümölcslégy-lárvák teljesen ép szárnyakat tudtak újranöveszteni. A Nature Communications-ben most publikált kutatás szerint a kulcs a kaszpázok nevű enzimekben rejlik, amelyeket eddig elsősorban a programozott sejthalál (apoptózis) végrehajtóiként ismertek. Tslil Braun és Eli Arama csoportja kimutatta, hogy besugárzott lárvákban a sejtek egy csoportja, az általuk DARE-sejteknek nevezett populáció, aktiválja a sejthalál kezdő lépését, ám mégis túléli azt. Ezek a sejtek nemcsak életben maradnak, hanem osztódni is kezdenek, és 48 óra alatt a károsodott szövet csaknem felét újraépítik – szomszédos, haldokló sejtek jelzéseire reagálva. A kutatók egy második, NARE-nak elnevezett sejtcsoportot is azonosítottak, amelyeknél a sejthalál-program soha nem indult el; ezek önmagukban nem képesek regenerációt indítani, de a DARE-sejtek mellett hozzájárulnak a szövet helyreállításához – amikor a DARE-sejteket eltávolították, a kompenzatorikus proliferáció teljesen elmaradt. A felfedezés orvosi jelentősége kettős: egyrészt új utat nyithat a szövetregeneráció serkentésére, másrészt magyarázatot adhat arra, miért térnek vissza egyes rákos daganatok agresszívebb, kezelésre kevésbé érzékeny formában, ha a rákos sejtek ugyanezt a túlélési mechanizmust használják ki.