Így működtették a kommunista diktatúrát Magyarországon Rákosi és Kádár alatt

Magyarország 1945 és 1990 között szovjet megszállás alatt, szovjet típusú kommunista diktatúrában élt. Kik működtették ezt a rendszert, kik és hol hozták a döntéseket? A választ részben a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) nagyszabású projektje segíti: a Káderek. A kommunista párt vezető tisztségviselői 1944–1989 című, bárki számára hozzáférhető adatbázisba a történészek összesen 752 személy életrajzát és tevékenységét dolgozták fel – a legismertebb politikusok mellett közép- és felső szintű pártfunkcionáriusokét –, amely név vagy szervezet szerint is kereshető. A projektet a NEB két történésze, Germuska Pál és Szilágyi Gábor ismertette.

A diktatúra két korszakát eltérő vezetési stílus jellemezte. Rákosi Mátyásék rendkívül szűk körben, lényegében a párt felső vezetésében hozták meg a döntéseket, míg Kádár János az 1956 utáni konszolidáció során igyekezett a felelősséget több vállra szétteríteni. A tankönyvi „demokratikus centralizmus” egyébként a gyakorlatban a vezető testületek szavának alárendeltekkel szembeni kötelező voltából állt: a pártkongresszusok is megkoreografált műsorok voltak, ahol előre megadták, mit szentesítenek és kiket választanak be. A cikk a hatalmi struktúrák, a pártapparátus és az állambiztonsági szervek szerepét, valamint a hatalom mindennapi gyakorlását mutatja be.