Tutanhamon sírkamrája megoldhat egy évtizedes nagy rejtélyt

A Királyok völgyében található, Howard Carter által 1922-ben felfedezett KV 62-es fáraósír régóta fejtörést okoz a szakembereknek, mivel mérete szokatlanul kicsi a korszak királyi temetkezési helyeihez képest. Nicholas Reeves brit egyiptológus még 2015-ben vetette fel, hogy a sír balra forduló elrendezése a XVIII. dinasztia királynéi temetkezési szokásainak felel meg, ezért azt eredetileg Nofertiti számára alakíthatták ki. Az elmélet szerint Tutanhamon váratlan halála után a sír elülső részét sietve átépítették az uralkodó számára, és új válaszfalak mögé rejtették a korábbi sírkamrát.

Egy újonnan közzétett tanulmányban a kutatók összegezték az elmúlt években lefolytatott hét jelentős terepkutatás eredményeit, amelyeket olyan korszerű, roncsolásmentes módszerekkel végeztek, mint a talajradar, a hőkamerás vizsgálat, az elektromos ellenállás-tomográfia és a mikrogravimetria. A mérések nagy valószínűséggel kimutatták egy öt-hat kamrából álló föld alatti komplexum jelenlétét a KV 62-től 25–30 méterre északra, amelyet az ókorban szándékosan törmelékkel feltöltött átjárók köthetnek össze a fáraó sírjával. A rejtett terek igazolásához a kutatóknak egy kis száloptikás kamerát kellene bejuttatniuk a kamra falának minimális megbontásával, amelyre már benyújtották az engedélykérelmet az egyiptomi hatóságokhoz. Amennyiben a feltételezés beigazolódik, és valóban Nofertiti sírhelyére bukkannak, az a Királyok völgyének legjelentősebb régészeti felfedezése lehet az 1922-es ásatás óta, alapvetően gazdagítva az amarnai korról szóló ismereteket.