Rekordszintre emelkedett a légkör vízgőztartalma

A Copernicus Climate Change Service ERA5 adatsora szerint augusztusban négyzetméterenként 27,35 kilogramm vízgőz volt a légkör teljes légoszlopában, ami 0,04 kilogrammal haladta meg a 2024 júliusában felállított korábbi rekordot. A különbség globálisan mintegy 20 billió liter víznek felel meg: ez körülbelül 41 Sydney-öböl térfogata, vagy húsz, egyenként egy kilométer oldalhosszúságú vízkocka. Az ERA5 műholdak, időjárási ballonok és más források páratartalmi méréseit időjárási modellel egyesíti; vízgőzadatai 1979-ig nyúlnak vissza.

Augusztus az 1940-ben kezdődő ERA5-adatsor holtversenyesen legmelegebb hónapja, az amerikai NOAA 1850-ig visszanyúló adatai alapján pedig a legmelegebb volt. A két rekord szorosan összefügg: Julien Nicolas szerint a levegő a globális hőmérséklet minden egy Celsius-fokos emelkedésével körülbelül 7 százalékkal több vízgőzt képes befogadni. A trópusi óceánok rendkívül magas felszíni hőmérséklete fokozta a párolgást, amihez az erősödő El Niño is hozzájárulhatott.

A több légköri nedvesség növeli a heves esőzések és a ciklonok kockázatát, a kondenzáció során felszabaduló hő pedig további energiát adhat a viharoknak. A magas páratartalom a hőhullámokat is veszélyesebbé teszi, mert akadályozza az éjszakai lehűlést és a szervezet regenerálódását. A vízgőz egyben üvegházhatású gáz, ezért visszacsatolást hoz létre: a melegebb légkör több nedvességet vesz fel, amely további melegedést okozhat. Kimberley Reid szerint a folyamat alapvető hajtóereje továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok használatából származó többlet szén-dioxid és metán.