Az érzelmi határok feltérképezése a szociális szorongás és a nárcizmus között
A Personality and Individual Differences című szakfolyóiratban publikált tanulmány a szociális szorongás és a sebezhető nárcizmus közötti összefüggéseket vizsgálta. Bár mindkét állapot mélyen gyökerezik az egyéni alkalmatlanságérzésben és a társas fenyegetettségre való fokozott érzékenységben, a kutatók kimutatták, hogy a szégyen két eltérő dimenziója táplálja őket. A szociális szorongás a belső hiányosságérzettel és a kemény önkritikával – vagyis a belső szégyennel – függ össze, míg a sebezhető nárcizmus a külső megítéléstől való félelemmel, az elutasítás folyamatos elvárásával és a sérülékeny önértékeléssel jár együtt.
A nárcizmus két formája közül a grandiózus típus a nyílt felsőbbrendűségre és arroganciára épül, míg a sebezhető típus az értékelésre való túlérzékenységgel és énvédő mechanizmusokkal küzd. Mindkét vizsgált személyiségvonást az elutasítás iránti érzékenység köti össze, amely az elfogadás-elutasítás elmélet szerint gyakran korai gondozói vagy kortárs tapasztalatokból alakul ki.
A kutatást Giulia Rosa Policardo (eCampus Egyetem, Novedrate), valamint a római Sapienza Egyetem és a Viselkedés- és Kognitív Pszichológiai és Pszichoterápiás Intézet szakemberei végezték 400 felnőtt önkéntes bevonásával. A vizsgálatban részt vevő, döntően olasz nőkből álló, átlagosan 33 éves minta online kérdőíveken keresztül értékelte a mindennapi társas helyzeteket, például a nyilvános telefonálástól való félelmet vagy a mellőzöttség miatti belső bizonytalanságot.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔