Kína szervezett propaganda-hadjáratot folytat Japán ellen
A New York Times elemzése szerint Peking összehangolt propagandával és diplomáciával igyekszik Japánt agresszorként és újjáéledő katonai fenyegetésként beállítani. Amikor Hszi Csin-ping az ősszel a Fehér Házban találkozott Trump elnökkel, nyilvánosan baráti pohárköszöntőt mondtak, zárt ajtók mögött azonban két, a beszélgetésről tájékoztatott tisztségviselő szerint Hszi figyelmeztette Trumpot: Japán fegyverkezése Ázsiát destabilizálhatja, Sanae Takaichi miniszterelnököt pedig „militarista”ként jellemezte, és óvatosságra intett a vele való együttműködéssel.
A kampány Takaichi tajvani nyilatkozata után erősödött fel: a japán miniszterelnök azt mondta, Kína inváziója esetén Japán kénytelen lehet megvédeni Tajvant. Peking Tajvant saját területének tekinti; a sziget mindössze 69 mérföldre van Japán legnyugatibb szigetétől. A külügyminisztériumi tájékoztatók és az állami sajtó – köztük a Kínai Kommunista Párt által ellenőrzött Global Times – a „újrafegyverkezés” és a „neomilitarizmus” kifejezéseit használják, videók Japánt „tomboló szürke orrszarvúhoz” hasonlítják, és a második világháborús ellenség képét idézik.
A tisztségviselők Takaichit, Japán első női miniszterelnökét a briefingeken gyakran cím nélkül említik. Az állami média rövid szoknyában és nővérjelmezben karikírozta, és „Abe lányának” nevezte, utalva Shinzo Abéra, a korábbi miniszterelnökre és mentorára. Nyugati kutatóknak kínai akadémikusok azt a narratívát tolták, hogy Japán „Kelet-Ázsia Izraelje”, és az Egyesült Államokat konfliktusba ránthatja. Oroszország felerősíti a pontokat: Moszkva Japánt „ellenséges államnak” bélyegzi, a tengelyhatalmakra használt második világháborús kategóriát idézve. Hszi és Takaichi ezen a héten a Shenzhenben tartott APEC-csúcson találkozik; a találkozó fagyosnak ígérkezik. Javier C. Hernández Tokióból, Gal Koplewitz Londonból tudósított.