Cecilia Vicuña költészete segített bizonyítani, hogy menedékjogra szorul
Cecilia Vicuña 24 évesen érkezett Londonba Santiagóból, egy British Council-ösztöndíjjal, hogy a Slade School of Arton tanuljon. Rövid tartózkodásra számított, ezért még a bőröndjét sem pakolta ki, amikor 1973 szeptemberében Augusto Pinochet katonai puccsal megdöntötte Salvador Allende demokratikusan megválasztott elnökét. A chilei diákokat ezt követően elbocsátották egyetemükről, Vicuñának pedig el kellett hagynia az országot. Ügyvédei a brit hatóságok előtt a Saborami című, frissen megjelent művével bizonyították, hogy hazatérése esetén életveszélyben lenne. A bírák végül menedékjogot adtak neki.
Vicuña szerint költészete így közvetlenül hozzájárult a védelméhez. Londonban száműzöttekkel és művészekkel került kapcsolatba, kiadta első, Chilében cenzúrázott könyvét, és fokozatosan megszerette a várost, miközben megtapasztalta az 1970-es évek szegénységét is. 1974-ben Guy Brett-tel, David Medallával és John Duggerrel megalapította az Artists for Democracy szervezetet, amely a chilei demokrácia és más felszabadító küzdelmek mellett állt ki.
A Whitechapel Gallery Living Threads című kiállítása hat évtized munkáit mutatja be festményeken, textileken, fényképeken, installációkon és filmeken keresztül. A tárlat Vicuña politikai tevékenységére, valamint az emigráció során elveszett műveire is emlékeztet: egy Londonban őrzött ládában négyszáz szobra volt, amelyeket később kidobtak. A művész néhány alkotást emlékezetből és fényképek alapján idézett fel újra.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔