Zarzecze mellett hozták létre az első náci tranzittábort
A náci Németország 1939 októberében, mindössze néhány héttel Lengyelország lerohanása után kezdte kialakítani Zarzecze mellett az első zsidó tranzittábort. A kezdeményezés az Adolf Eichmann által irányított Nisko-akció része volt, amelynek célja egy hatalmas zsidórezervátum, az úgynevezett Lublinland létrehozása lett volna a Lengyel Főkormányzóság keleti peremén. A terv a Harmadik Birodalom területének gyors zsidótlanítását és a zsidó lakosság kényszerű áttelepítését szolgálta.
Az első, mintegy 900 cseh zsidót szállító szerelvény 1939. október 18-án érkezett a San folyó menti Niskóba. Bécsből október 20-án és 27-én további csaknem 1600 embert deportáltak, majd Prágából is indult egy transzport. Eichmann a helyszínen fogadta az érkezőket. A végcél a Niskótól körülbelül 4,5 kilométerre fekvő Zarzecze volt, ahol azonban nem várta őket kiépített tábor: a deportáltaknak maguknak kellett felhúzniuk a faépületeket. Addig a közeli erdőben, a szabad ég alatt aludtak, később pedig kényszermunkát végeztek az utak javításán és a San folyó hídjainak karbantartásán.
A nagyszabású áttelepítési kísérlet logisztikai és stratégiai okokból meghiúsult. A krakkói SS-parancsnokság 1940 márciusának végén leállította az építkezést és feloszlatta a tábort. A foglyok egy részét a szovjet megszállási övezet felé űzték, másokat később a szovjet munkatáborokba hurcoltak. Egy közel 200 fős bécsi férficsoport visszatérhetett, de közülük sokan a végső megoldás idején megsemmisítő táborokban haltak meg. Zarzecze fizikai nyomai eltűntek; a táborról főként Leo Haas 1940 eleji vázlatai tanúskodnak. Niskóban 2019-ben emlékkövet és táblát állítottak, a táblát azonban később ellopták.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔