Politikai ellentéteken ível át a szerb Until the Day Ends
Jelena Maksimović első játékfilmje, az Until the Day Ends a belgrádi diáktüntetések közegében bontakozik ki, de nem kínál egyszerű politikai példázatot arról, hogyan békíthetők ki egymással a szembenálló nézetek. A történet 2025 elején játszódik, amikor Szerbiában a tömeges kormányellenes demonstrációkat a Novi Sad-i pályaudvar előtetőjének összeomlása és az annak következtében meghalt 16 ember tragédiája is fűtötte. A film főhőse a húszéves Lena, elszánt, tekintélyellenes diákaktivista, akit otthon idealista naivnak tartanak.
Lena bátyja, Milan határozottan jobboldali nézeteket vall, baráti köre pedig gúnyolja a lányt a tiltakozásokban vállalt szerepe miatt. A 22 éves Stefan ugyanebbe a társaságba tartozik, munkásosztálybeli punkként azonban nem tűnik teljesen elkötelezettnek a kormánybarát álláspont mellett. Egy tüntetésen Lena és Stefan együtt követnek el egy meggondolatlan lázadó tettet: egy térkővel megsebesítenek egy rendőrt, majd egy éjszakára el kell hagyniuk a várost.
Menekülés közben közelebb kerülnek egymáshoz, miközben politikai különbségeiket sem tudják félretenni. A film nem szerelmi történetként és nem valamiféle közös politikai megtérés krónikájaként kezeli kapcsolatukat, hanem azt mutatja meg, milyen zavarosan kerülhetnek összeütközésbe az érzelmek, a személyes kötelességek és az ideológiai meggyőződések. A dokumentumfilmes háttérrel érkező rendező nem hivatásos színészekkel, kézikamerás, nyugtalanító és lendületes képi világgal dolgozik. A film Velence után Tokió versenyprogramjába is bekerült.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔