Megoldódhat a brazil atlanti-erdei békák ötven éves eltűnési rejtélye
Brazília atlanti erdeje a kétéltűek egyik leggazdagabb élőhelye, mégis az 1970-es évektől drámai békapusztulás maradt megoldatlan. A Smithsonian Nemzeti Állatkert és Természetvédelmi Biológiai Intézetének (NZCBI) konzervációgenomikai központja és a Pennsylvaniai Állami Egyetem a Molecular Ecology-ben a chytridiomycosisra, a Batrachochytrium dendrobatidis gomba okozta fertőzésre mutat. A kórokozó feltehetően Ázsiából terjedt a hetvenes–nyolcvanas években, de csak 1999-ben írták le, mire világszerte már százas nagyságrendű fajok kerültek a kipusztulás szélére. Jack Boyette szerint ezért sok történelmi tömeges pusztulás a vadállat-járványtan „hideg ügye”. A boracéiai biológiai állomáson 1979 és 1982 között zuhantak a populációk; korábban klímát vagy szélsőséges időjárást is felvetettek, de a gomba regionális megjelenése egybeesett a eltűnésekkel. William Ronald Heyer múzeumi példányait vizsgálták: több mint 370, 17 fajt képviselő állatot. 1979 előtt egyiken sem volt fertőzés, az 1980-as évekből származókon viszont több mint a felén. A leginkább összeomló fajoknál alig volt kimutatható kórokozó, a stabilabbaknál gyakran igen: a sérülékenyek gyorsan elpusztulhattak, a tűrőképesebbek túlélhették. Sok állomány azóta részben visszatelepedett, nagyobb toleranciával.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔