A gyermekkori elhanyagolás is táplálja a brit NEET-válságot
Mark Mon-Williams, a Leedsi Egyetem kognitív pszichológiával foglalkozó professzora szerint Nagy-Britannia problémája nem különálló NEET-, iskolai hiányzási vagy sajátos nevelési igényekkel kapcsolatos válság, hanem szélesebb körű gyermekkori elhanyagolás. Alan Milburn és Peter Fonagy áttekintéseire, valamint a kutatások eredményeire támaszkodva azt állítja, hogy az állam rendszerszinten nem biztosítja a gyerekek fejlődéséhez szükséges támogatást. Az országban jelenleg 4,5 millió gyerek él szegénységben, miközben csökkentek a juttatások és visszaszorult a gyermekeknek nyújtott segítség.
A szerző a Bradfordban működő, 2007-ben indított kutatási program adataival szemlélteti, hogyan halmozódnak a hátrányok a felnőttkorig. Példaként Tracey történetét vázolja fel: édesanyja a terhesség alatt szegénységgel, szorongással és depresszióval küzdött, a kislány pedig koraszülöttként, egészségügyi komplikációkkal született. Bár az NHS ellátta az azonnali orvosi problémákat, a fontos információk nem jutottak el a későbbi szolgáltatásokhoz. Tracey így fejlesztésben szegény környezetben kezdte az óvodát és az iskolát, speciális szükségleteihez pedig nem kapott időben megfelelő támogatást. Mon-Williams szerint az ilyen fiatalokat később gyakran hibáztatják a nehézségeikért, holott azok nagyrészt korábbi politikai és intézményi mulasztások következményei.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔