Einstein egyenleteiben rejlő, eddig nem ismert jelenség segíthet jobban megérteni a gravitációt
A Columbia Egyetem és a chilei Universidad Adolfo Ibáñez kutatói a Physical Review D-ben olyan, korábban nem azonosított elméleti jelenséget írtak le, amely Einstein gravitációleírását új szemszögből alkalmazza, és a napkorona mágneses mezővonalainak szakadásához és újracsatlakozásához – a napkitörések hátterében álló mágneses rekonekcióhoz – hasonlítható gravitációs megfelelője lehet. A folyamat egyelőre elméleti; a csapat szerint hasonló mechanizmus segíthet megérteni a fekete lyukak ütközéseit és más extrém asztrofizikai eseményeket. A napkitörések és az űridőjárás a technológiai infrastruktúrát is veszélyeztetik, ezért a kialakulásuk pontosabb előrejelzése egyre fontosabb; a NASA Parker Solar Probe-ja a mágneses folyamatokat részletesebben vizsgálja.
A kutatók a jelenséget gravitációs rekonekciónak nevezik: a gravitációs mezőszerkezetek a mágneses rekonekcióhoz hasonlóan energiát adhatnának át az anyagnak. A lényeg, hogy ezt Einstein négydimenziós téridejében vizsgálják, nem a mágneses mezők szokásos háromdimenziós képében. Luca Comisso szerint a téridő miatt a gravitációnál mezővonalak helyett mező„lemezek” jelennek meg – a vonalhoz egy dimenziót adva sík, sok vonal együtt pedig „lemez”. Felipe A. Asenjo szerint Einstein egyenleteiben rejtett kényszerek vannak a téridő fejlődésére; ezek feltárása a rekonekció viselkedésének szabályait is megvilágíthatja. A lemezek matematikai leírások, nem fizikai objektumok.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔