Mi lett a roma tizenévesekkel, akiknek 2013 óta nem kötelező iskolába járniuk?
2011-ben a második Orbán-kormány 2013. januári hatállyal tizennyolcról tizenhat évre csökkentette a kötelező iskolalátogatási korhatárt. A lépéstől azt várták, hogy a nehezen boldoguló kamaszok a munkaerőpiacra lépnek, további tanulmányaikat pedig inkább iskolarendszeren kívüli tanfolyamokon folytatják. Az intézkedés aránytalanul érintette a gyakran rossz minőségű, szegregált iskolákban vagy külön osztályokban tanuló, otthonról kevés segítséget kapó roma fiatalokat.
A 17 évesek aktivitását a 2011-es és 2022-es népszámlálás, valamint a 2016-os, egymilliós mintájú mikrocenzus alapján vizsgálták: ez az évjárat 2011-ben még iskolaköteles volt, 2013-tól már nem. A két utóbbi cenzus között a magukat romának vallók száma egyharmadával csökkent, főként az iskolázottabbak és a többségi környezetben élők kiesése miatt; ezért a 2022-es 17 éveseket akkor is romának minősítették, ha 2022-ben annak mondták magukat, vagy 2011-ben, hatévesen a szüleik annak vallották őket, a mindkét cenzusban megfigyelt 6,7 milliós népességen belül.
A nem romáknál a nappali tagozaton tanulók aránya 13 százalékponttal esett, a végzettek és a bármilyen formában tanulók együtt 8 százalékponttal csökkentek, a nem dolgozó és nem tanuló 17 éveseké 7 százalékponttal nőtt; a dolgozók és munkanélküliek aránya elenyésző maradt. A romáknál a nappali tagozatosok aránya a reform előtti közel 80 százalékról 2016-ra 57, 2022-re 53 százalékra csökkent, vagyis durván a felük jár iskolába. A középfokon már végzettek aránya 6 százalékponttal nőtt, részben azért, mert a szakiskolák egy részében a képzési időt négy évről háromra csökkentették. A kísérlet nem vált be: a 17 éves roma fiatalok közel egyharmada se nem tanul, se nem dolgozik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔