Bolíviában összeomlott a földgázboom, az infláció és az árak emelkednek

Bolíviát egykor Dél-Amerika energetikai szívének nevezték. A 2006 és 2014 közötti földgázboom milliókat emelt ki a szegénységből: nőtt a GDP, bővültek a szociális programok, a szegénységi ráta a felére csökkent. Evo Morales akkori elnök a bevételekből elnöki felhőkarcolót építtetett, és La Pazban telepítette a világ addig leghosszabb városi lanovkarendszerét. A nyersanyagárak zuhanása és a kimerülő gáztartalékok után az infláció – korábban a térség legalacsonyabbja – megugrott. A la pazi Rodríguez piacon Felipa Huanca zöldségárus szerint az emberek kevesebbet vesznek, és a legolcsóbb termékekre váltanak; egyes importált alapélelmiszerek ára megduplázódott, a bérek nem tartanak lépést.

A válság 2006-ra nyúlik vissza, amikor Morales állami kontroll alá vonta a szénhidrogénszektort, és újratárgyalta a külföldi szerződéseket. A bevételek iparosítás helyett állami költésre, üzemanyag-támogatásra és a dollárhoz rögzített árfolyamra mentek; Luis Fernando Romero szerint elszalasztották a történelmi lehetőséget, a gazdaság rentier modellbe süllyedt. 2014 után a devizatartalékok apadtak, a hiányt pénznyomtatással fedezték, a dollárpegget csak az idei év elején oldották fel. Carlos Arze, a Cedla szakértője szerint az olcsó import erodálta a termelést; 2024-re az informális foglalkoztatás 84 százalékra, Latin-Amerika csúcsára nőtt. Andrés Arauz a bolíviai elit offshore vagyonát mintegy 10 milliárd dollárra (7,4 milliárd fontra), a GDP nyolcadára becsüli. Nem mindenki hiszi, hogy az arany- és szójakivitel a kiút, miközben a kitermelő lobbyk a fenntarthatóbb modell felé vezető utat is akadályozzák.