Elif Shafak Flaubert-regénye a nőalakok szemszögéből
Elif Shafak új, mintegy 600 oldalas regénye Gustave Flaubert életét és művészetét az általa megalkotott vagy megismert nőalakok nézőpontján keresztül vizsgálja. A történet kiindulópontja egy fiktív jelenet, amelyben a megtört Flaubert a Madame Bovary befejezésének megírásával megöli azt a nőt, akit a narrátor szerint szívvel, ésszel és lélekkel a legmélyebben szeretett: Emma Bovaryt. Ezután Emma saját hangján kérdőjelezi meg alkotóját, amiért nem engedte, hogy hibáiból tanulva szabadon alakítsa az életét, és felveti, nem azért történt-e mindez, mert nő.
Shafak regénye nem egyszerűen elítéli vagy felmenti Flaubert-t, hanem a róla kialakítható ellentmondásos képet bontja ki. A szerző harminc női szereplő – köztük emberek és más élőlények – hangján keresztül idézi fel Flaubert életét születésétől haláláig, miközben a történetet egy külső narrátor is továbbviszi. A megszólalók között ott van a Flaubert-t meghatározó anya, a nővére, a szeretett unokahúga és egy magányát enyhíteni próbáló szerető. Shafak különleges megoldása, hogy még az ópium és a szifilisz is saját hangot kap, ami olykor játékos, máskor nyugtalanító hatást kelt. Különösen emlékezetes Jamilah, a teve története, amely a 19. századi Párizs ostromának idején, az állatok étkezési célú lemészárlása közepette válik tragikussá.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔