Kétezer éves mexikói sziklarajzokat mentettek meg a pusztulástól

A mexikói Cueva de las Monas barlang több mint kétezer éves sziklarajzainak ötéves restaurálási és állagmegóvási programja zárult le a 2026 első felében befejeződött terepmunkával. A Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) szakemberei 2021 és 2026 között stabilizálták az erózió és a vandalizmus által súlyosan veszélyeztetett festményeket a Chihuahua városától északra, a Sierra de Majalca északkeleti lejtőin fekvő barlangrendszerben, amely a kései archaikus kortól egészen a 19. századig őrzi az őslakos közösségek vizuális emlékeit.

Enrique Chacón Soria régész három történelmi réteget különített el. A legkorábbi a Kr. e. 300 körüli kései archaikus korból származik, amikor vadászó-gyűjtögető közösségek használták táborhelyként az üreget. A második, tarahumara indiánokhoz köthető fázis a spanyol hódítás előtti és a 17–18. századi gyarmati kort fedi le, ahol ősi rituális motívumok keverednek a katolicizmus szimbólumaival. A harmadik, 19. századi vizuális réteget apacs csoportoknak tulajdonítanak. Sandra Cruz Flores örökségvédelmi szakember szerint a természetes málláson túl a legsúlyosabb károkat az emberi vandalizmus okozta: a szabályozatlan látogatások során festékszóróval, faszénnel és ceruzával rongálták a falakat, karcolásokat és folyadéknyomokat is dokumentáltak. A restaurátorcsapat megtisztította a sérült szakaszokat és rögzítette az omlásveszélyes kőzeteket.

A rajzok az Aridoamerika régiója több évezredes társadalmi és geopolitikai változásait rögzítik; Claudia Curiel de Icaza kulturális miniszter szerint különlegességük, hogy eltérő korszakok és népek emlékei találkoznak egyetlen térben, dokumentálva a prehispán hagyományok és az európai hódítás kulturális asszimilációs folyamatait. Az INAH most hosszú távú védelmi stratégiát és új infrastrukturális tervet dolgoz ki, a barlang azonban a nagy sérülékenység miatt továbbra sem látogatható a nagyközönség számára, prioritás a kutatás és az illegális túrák visszaszorítása.