A Fatal Frame a fényképezést teszi a horror eszközévé
A Fatal Frame sorozat egyik legerősebb ötlete, hogy a fényképezőgépet nem egyszerű kellékként, hanem a túlélés és a félelem központi eszközeként használja. A 2001-ben, Japánban PlayStation 2-re megjelent első részben Miku Hinasaki eltűnt testvérét keresi a kísértetjárta Himoru-kastélyban. Védelmére mindössze egy régi fényképezőgép, a Camera Obscura áll rendelkezésére, amely képes láthatóvá tenni, megsebezni és „rögzíteni” a szellemeket.
A játékos minden támadásnál arra kényszerül, hogy közel engedje magához a fenyegetést. A kamera használatakor a nézőpont első személyűvé válik, a sebzés pedig attól függ, mennyi ideig marad a szellem a képkivágásban, miközben a felvétel töltődik. A gyors menekülés helyett tehát gyakran éppen a rémisztő alakra kell szegezni a tekintetet. Ez a mechanika a láthatatlant is a képzelet részévé teszi: a hangokból és a bizonytalan jelenlétből a kamera segítségével formálódik konkrét veszély.
A sorozat alkotója, Makoto Shibata gyerekkora óta beszámolt természetfeletti élményekről, és saját félelmetes látomásait is beépítette a játékokba. A koncepció különlegessége, hogy a fényképezés hagyományosan szépséget kereső tevékenységét fordítja ki: itt a kamera nem megszelídíti a valóságot, hanem feltárja annak hátborzongató rétegét. A Fatal Frame így nemcsak a horror műfaját, hanem a fotózásról alkotott hétköznapi elképzeléseinket is átértelmezi.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔