Üres kézzel: elűzött palesztinok adósságban és szegénységben a Ciszjordániában

Tulkaremben és más ciszjordániai városokban az izraeli erők által elűzött palesztinok egyre mélyebb adósságba és szegénységbe süllyednek. Hakim Mar’i leromlott lakásában egy ágyon fekszik, eltorzult lábát magasan tartva; munkaképtelen, nincs pénze áramra, az ablakokat takaróval fedi, családja éjjel majdnem sötétben él a kiürített tulkaremi menekülttábor romjai mellett. Adósságuk nő, kilakoltatás fenyeget; másfél év alatt többször gondolt rá, hogy véget vet az életének. Lábsérülését 2019-ben, Izraelben munkásként szerezte, a seb akkor súlyosbodott, amikor katonák megverték a tábor kiürítésekor. Fertőzések és cukorbetegség tetézik, kezelésre nincs pénze; az ízülete „teljesen eltűnt” a duzzadt, feketedő lábszáron. Édesanyja, Salwa, kevesebb mint egy kilométerre sírt a négyemeletes háztól, amelyet 1948-ban al-Khudayrából (Hadera) történt elűzésük után emeletről emeletre építettek; a hadsereg utat építve rombolta le. Több mint húsz hónapja ürítették ki a jenini, tulkaremi és nur shamsi táborokat; a megújított zárt katonai övezet miatt nem térhetnek vissza. 2025 januárja óta a család négyszer költözött, négy tizenöt év alatti gyerekkel. Hitelre vesznek ételt, a gyerekek hol a szomszédnál esznek. Több mint 33 ezer palesztint távolítottak el a három táborból 2025 elején, az UNRWA szerint a legnagyobb egyszeri kényszerkitelepítést Ciszjordániában 1967 óta. Az épületek 20 százalékát lerombolták, 28 százalékát megrongálták. Roland Friedrich, az UNRWA ciszjordániai ügyeinek igazgatója példátlan pusztításról beszélt; a kitelepítettek 85 százalékának nincs rendszeres jövedelme, több mint 80 százalékuk bérel.