A pszichológiai reziliencia csökkentheti a bántalmazott gyermekek agyi károsodásait

A pekingi Normal University kutatója, Yuanyuan Li által vezetett vizsgálat rámutatott, hogy a lelki ellenállóképesség, azaz a reziliencia képes tompítani a gyermekkori bántalmazás agyi következményeit. A *Development and Psychopathology* folyóiratban közzétett kutatásban 92 vidéki kínai iskolás (átlagéletkoruk 11,8 év) adatait elemezték, akik nagyrészt szegénységben éltek, és szüleik városi munkavállalása miatt hátrahagyott gyermekként nevelkedtek. A résztvevők kérdőívekben számoltak be a bántalmazásról, elhanyagolásról, lelki és testi tüneteikről, miközben nyugalmi állapotú funkcionális MRI-vel (fMRI) vizsgálták a nagyléptékű agyi hálózataik kapcsolatait, majd hat hónap elteltével újra felmérték az állapotukat.

Az eredmények szerint az alacsony rezilienciájú gyermekeknél az elszenvedett bántalmazás erősebb kapcsolatot alakított ki az érzelmeket feldolgozó limbikus hálózat és a testi érzetekért felelős szomatomotoros hálózat között. Ez az elváltozás magyarázatot adott a gyakoribb fizikai panaszokra – mint a fejfájás, hasfájás és fáradtság –, valamint a magasabb depressziós pontszámokra. Emellett a limbikus és a fenyegetéseket észlelő ventrális figyelemi hálózat fokozott szinkronizációja előrejelezte a fél évvel későbbi magasabb szorongást is. Az átlagos vagy magas rezilienciájú gyermekeknél ezek a kóros agyi mintázatok nem jelentek meg, ami igazolja a reziliencia védőfunkcióját. Ugyanakkor az elhanyagolás esetében a reziliencia nem mutatott hasonló óvó hatást.