IV. Károly trónfoglalási kísérlete majdnem külföldi beavatkozást váltott ki
IV. Károly 1921 októberében másodszor próbálta fegyveres erővel visszaszerezni a magyar trónt, miután tavasszal már kudarcot vallott. Arra számított, hogy a nyugat-magyarországi királyhű csapatok mellé állnak, és egyetlen nap alatt Budapestre vonulhatnak. Október 20-án bérelt gépe Dénesfa közelében szállt le, ahol legitimista politikusok, köztük Andrássy Gyula, Mikes János, Lehár Antal és más támogatók várták. Károly október 22-én Sopronba érkezett, kormányt alakított, majd Ostenburg-Moravek Gyula csapataival a főváros felé indult.
A tervet azonban gyorsan leleplezték. A kisantant követei már október 22-én közölték a magyar kormánnyal, hogy ha az nem képes fenntartani a közép-európai status quót, saját államaik fognak beavatkozni. Románia egyelőre kivárt, Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság viszont október 23-án mozgósított. Bethlen István és Horthy úgy ítélte meg, hogy Károly hatalomátvétele háborút vagy újabb katonai megszállást idézhet elő, ezért fegyverrel akarták megállítani.
A budaörsi csata október 23-án kezdődött. Károly csapatai kezdetben előrenyomultak, és délutánra elérték a Kelenföldi pályaudvar környékét, de a vidékről érkező kormánycsapatok megfordították az erőviszonyokat. A rojalisták visszavonultak, Lehár Antal másnap aláírta a feltétel nélküli fegyverletételt és Károly önkéntes lemondását. A királyt Tatáról Tihanyba vitték, majd egy angol monitorhajón elhagyta Magyarországot. A nagyhatalmak nyomására november 1-jén a Minisztertanács, november 6-án pedig a Nemzetgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Károly Madeirán telepedett le, ahol 1922. április 1-jén meghalt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔