Amikor a szerhasználat racionális választássá válik
Hanna Pickard kanadai filozófus szerint a függőséget nem lehet egyszerűen jellemhibaként vagy kizárólag agyi betegségként értelmezni. 2026-ban megjelent könyvében egy korai kísérletből indul ki, amelyben patkányokat társaktól és ingerektől mentes ketrecbe zártak, majd egy gomb megnyomásával kokainhoz juthattak. Az állatok szélsőségesen fokozták a szerhasználatot, elhanyagolták alapvető szükségleteiket, és 90 százalékuk egy hónapon belül elpusztult. A morfinnal végzett vizsgálatok hasonló eredményt mutattak, ami erősítette azt az úgynevezett agybetegség-modellt, amely szerint a drogok az egyén más érdekeit felülíró késztetést alakíthatnak ki.
Bruce Alexander kanadai pszichológus 1970-es évek végi Patkánypark-kísérletei azonban árnyalták ezt a képet. A tágas, ingergazdag környezetben tartott állatok játszhattak, felfedezhettek, társas kapcsolatokat alakíthattak ki és párosodhattak. Ebben a közegben jóval kevesebb morfint fogyasztottak, és inkább a tiszta vizet választották.
A cikk ezt a felismerést a magyarországi szegregátumokban élők helyzetére alkalmazza. Egy 2017-ben publikált terepkutatás szerint a mélyszegénységben élők számára a pszichoaktív szerek gyakran nem örömszerzést, hanem a mindennapi nélkülözés, trauma és megalázottság átmeneti elviselését szolgálják. A települési környezet, az anyagi depriváció és a kilátástalanság beszűkíti a figyelmet a következő néhány órára. Pickard ezért a morális és az agybetegség-modell közötti hamis választás helyett a biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők együttes vizsgálatát sürgeti.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔