Neutroncsillagok ütközéséből születő magnetár okozhatott egy rekordhosszú röntgenfelvillanást

A csillagászok erős bizonyítékot találtak arra, hogy egyes, percekig tartó röntgenfelvillanásokat két neutroncsillag összeolvadása okozhat, amelynek maradványa magnetárrá válik. A neutroncsillagok rendkívül sűrű csillagmaradványok, összeütközésük pedig gravitációs hullámokat és elektromágneses sugárzást is kelthet. Eddig főként a legfeljebb két másodpercig tartó rövid gammasugár-kitöréseket tekintették az ilyen ütközések jellegzetes fényjelének.

A szóban forgó eseményt EP250704a/GRB 250704B jelzéssel 2025. július 4-én észlelte a SVOM, az Insight-HXMT és az Einstein Probe műhold. A gammasugár-kitörés mindössze körülbelül fél másodpercig tartott, az Einstein Probe azonban csaknem tíz percen át erős röntgensugárzást rögzített. Ez a leghosszabb ideig megfigyelt prompt röntgenfelvillanás, amelyet neutroncsillagok összeolvadásához kapcsoltak.

A kutatók az Einstein Probe riasztása után gyorsan további megfigyeléseket szerveztek az Európai Déli Obszervatórium chilei Very Large Telescope távcsövével és a Very Large Array rádiótávcső-rendszerrel. Az X-Shooter műszerrel mért vöröseltolódás z=0,6610 lett, ami alapján a robbanás fénye több mint hatmilliárd éven át utazott a Földig. A VLT FORS2 műszerével nem találtak fényes szupernóvát, így kevésbé valószínű, hogy egy nagy tömegű csillag összeomlása állt a háttérben. Eleonora Troja professzor szerint a gyorsan forgó, rendkívül erős mágneses terű magnetár a környezetébe leadott energiával hosszabbá és fényesebbé teheti a robbanás utófényét. Az eredmény új lehetőséget adhat a neutroncsillag-ütközések azonosítására.