A klímaváltozás súlyosan érinti a Kunsági borvidéket a Homokhátságon
A klímaváltozás a Duna–Tisza közi Homokhátságon, Magyarország egyik legveszélyeztetettebb térségében már a mindennapi mezőgazdaság valósága. Itt fekszik a legnagyobb területű Kunsági borvidék, amely korábban a kedvezőtlen talajhoz való alkalmazkodás példája volt; a felmelegedés ezt a működést felborította. A szőlő gyorsabban érik, a szüret korábbra tolódik, a cukortartalom növekedése azonban nem jár együtt a savak, az illatanyagok és a fenolos összetevők megfelelő kialakulásával. Hőhullámban a bogyók károsodhatnak, a savtartalom zuhanhat, aromák veszhetnek el, ezért egyre nehezebb az üde, könnyed borok – Cserszegi fűszeres, Irsai Olivér, Ezerjó – előállítása, amelyekre a vidék hagyományos kínálata épül.
A 2000-es évektől a melegebb évek az új éghajlati alapállapot részei. Az utóbbi tíz év középhőmérséklete körülbelül egy Celsius-fokkal meghaladta az előző évtizedét; Kecskeméten ez az átlag 11,7 °C. 2024-ben ott 77 hőségnapot mértek, közülük 34 napon 35 °C fölé emelkedett a maximum. A csapadék 2021 után vált kritikussá: 2025-ben a borvidéken 300–400 milliméter hullott, a június gyakorlatilag száraz volt (Kecskemét 4,3 mm, Szeged 0,8 mm, Baja 4,9 mm). A 152 kérdőíves válasz és 26 interjú alapján a gazdák több mint 90 százaléka érzékelte az aszály gyakoribbá válását, a hőhullámokat és a tavaszi fagykárokat egyaránt mintegy 60 százalékuk; a szüret előrehozását több mint 95 százalék, a termésbiztonság romlását 84 százalék jelezte. A megszokott minőségű szőlő és bor előállítását 51 százalék ítélte nehezebbnek, 41 százalék erős évjárati ingadozást lát. A homoktalaj kevés vizet tárol, a talajvízszint süllyed; a 1970-es évek előtt a térség jelentős részén 1–4 méteren volt. Már a szárazságtűrő homoktövis termesztéséhez is öntözés kell.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔