Így fékezték meg az algyői olajkút tűzoszlopát
Az algyői olajkút 1968. december 19-i balesete a magyar olajkitermelés legsúlyosabb katasztrófái közé tartozott. A Szeged környéki mező fejlesztését nagy erőkkel folytatták: a Gazdasági Bizottság 1967-ben 3,2 milliárd forintos beruházási programot hagyott jóvá, 1965-ben pedig már több mint 20 ezer tonna kőolajat termeltek ki egyetlen ideiglenes tankállomás segítségével.
A 168-as kútnál a mélyebb rétegből olajat akartak termelni, miközben egy másik rétegbe vizet sajtoltak volna a termelést segítő nyomás fenntartására. December 19-én reggel 8 óra 20 perckor azonban leszakadt egy tolózár, és a több mint 100 atmoszférás nyomással feltörő olaj- és gázkeverék azonnal meggyulladt. Két dolgozó gázmérgezést szenvedett, a kúttorony acélszerkezete fél órán belül felizzott és összeomlott.
A lángoszlop 25–30 méter átmérőjű és 50–80 méter magas volt, a hőmérséklet pedig a közelében elérte az 1500–1900 Celsius-fokot. A helyszínre szegedi bányamentők, több városból érkező tűzoltók és katonai műszaki alakulatok vonultak ki, miközben a rendőrség lezárta a szeged–hódmezővásárhelyi utat. Földgátakat emeltek, eltávolították az éghető tárgyakat, a tűzoltók pedig különleges védőruhában, vízsugarakkal hűtötték a környezetet. A katasztrófa elhárítása összehangolt, rendkívüli erőfeszítést követelt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔