Szent-Györgyi Albert kalandos életére emlékeznek halála évfordulóján
Szent-Györgyi Albert 1986. október 22-én, 93 éves korában hunyt el, halálának 40. évfordulóján életének tudományos eredményeire és kalandos fordulataira emlékeznek. A Budapesten 1893. szeptember 16-án született kutató a C-vitamin izolálásával vált világhírűvé. Szegedi professzorként először hexauronsavnak, később aszkorbinsavnak nevezte az anyagot, amelyért 1937-ben fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott. Ő lett az első és máig egyetlen olyan magyar tudós, aki Magyarországon végzett kutatómunkájával nyerte el az elismerést.
Élete már az első világháborúban rendhagyó fordulatot vett: medikusként frontszolgálatot teljesített, majd pacifistaként karon lőtte magát, hogy elhagyhassa a harcteret. Később Cambridge-ben kémiából is doktori címet szerzett, 1930-ban pedig Klebelsberg Kunó hívására tért haza. A C-vitamin után az izommozgás kémiai alapjait kutatta, és az aktin, a miozin, valamint a rutin vizsgálatában is jelentős eredményeket ért el.
A második világháború idején antifasisztaként Isztambulban a magyar kiugrás lehetőségeiről tárgyalt a szövetséges diplomatákkal. Hitler személyesen rendelte el a likvidálását, ezért a német megszállás után bujkálnia kellett. A háború után, 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol élete végéig kutatott. Nobel-érmét a finn ügy támogatására adományozta, 70 évesen pedig még szörfözni is megtanult.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔