Görög közösségek segítették a Római Birodalom túlélését a 3. században
Edward Watts történész szerint a Római Birodalom a Kr. u. 260-as évek súlyos válságában részben azért maradhatott fenn, mert a helyi közösségek és a római adminisztráció képesek voltak együtt megszervezni a védelmet. A reguláris hadsereg nem tudta egyszerre biztosítani a kiterjedt határok minden pontját, ezért a provinciák lakói saját erőből is fegyvert ragadtak, miközben a katonai és közigazgatási vezetést továbbra is császári tisztviselők segítették vagy irányították.
A korszak egyik fontos forrása Dexipposz athéni történetíró beszámolója. A szövegtöredékek szerint Kr. u. 262 körül a Thesszaloniké ostromával kudarcot valló gótok a görög szentélyek felé fordultak, mire a helyiek lándzsákkal, fejszékkel és rögtönzött fegyverekkel gyülekeztek a Thermopülai-szorosban. A védelem élére három parancsnokot választottak: Marianust, a római kormányzót, Philosztratosz athéni vezetőt és Dexipposzt. A példa azt mutatja, hogy a helyi harcosok és helyismeret mellett a birodalmi parancsnoki struktúra is döntő jelentőségű volt.
Dexipposz azt is feljegyezte, hogy Kr. u. 267-ben mintegy kétezer athéni fogott fegyvert a város védelmében a herulok támadása után. Hasonló együttműködésre utal egy Augsburgban talált felirat, amely szerint Kr. u. 260 tavaszán provinciális katonák és helyiek győzték le a juthungokat, majd több ezer itáliai foglyot szabadítottak ki. Palmürában Odaenathus helyi harcosokat egyesített római csapatokkal a perzsák ellen. A helyi önvédelem időt nyert a központ számára, amíg Aurelianus a Kr. u. 270-es évek elején vissza nem állította a birodalom egységét; Kr. u. 274-re a területi integritás helyreállt. később Diocletianus reformjai ismét megerősítették a központi hatalmat és felszámolták e katonai önállóságot.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔